A Másság Alapítvány Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő
Iroda képzési referencialistája

KÖZHASZNÚSÁGI JELENTÉS
2006

ÚTMUTATÓ
az Egyenlő bánásmódról
szóló törvényhez

Az indokolásból az is kiderült, hogy S. János biztosított 2003. december 29-én történt sérülésével kapcsolatban merült fel ez az összeg. S. János úgy sérült meg, hogy R. Sámuel őt a vállán ököllel megütötte, és mindezt egy jogerős bírósági ítélet is megállapítja. A fizetési meghagyás kézhezvétele után kereste meg irodánkat a panaszos, ugyanis megalapozatlannak és eltúlzottnak találta a biztosító által követelt összeget. S. János ugyanis csak könnyebb sérüléseket szenvedett. A fizetési meghagyás ellen az Irodánk által biztosított jogi képviselő keresetet nyújtott be, kérve annak hatályon kívül helyezését. A bíróság igazságügyi orvos-szakértő rendelt ki az ügyben.

R. Sámuel és kollégája, S. János között 2003. december 29-én került szóváltásra sor, amelynek alapján mindketten feljelentést tettek könnyű testi sértés[1] bűncselekményének alapos gyanúja miatt.

R. Sámuel elmondása szerint 2003 decemberében baleseti készenléti ügyeletbe ment az akkori munkahelyére, a pályaudvaron lévő 1. sz. főpályamesteri szakaszra, ahol előmunkásként dolgozott 1971. óta. A szokásos útvonalon haladt a munkahelye felé, amikor a forgalmi iroda után kb. 8-10 méterrel valaki hátulról elkapta a jobb kezét, és ordítva, cigányellenes kifejezések kíséretében azzal vádolta meg, hogy kiszúrta a biciklije kerekét. A támadó, S. János „mindenféle zsiványnak” elmondta R. Sámuelt, majd szembeköpte, végül azt üvöltötte, hogy „láttátok, megütött a cigány!”. Miközben ő ordítozott, R. Sámuel már a munkahelye felé haladt tovább, 6.30-ra ugyanis ott kellett lennie, mert le kellett váltania kollégáit az ügyeletből. A későbbi eljárás során R. Sámuel többször is hivatkozott arra, hogy az őt megtámadó S. János egy nagydarab, erős testalkatú, „erőszakos természetű” ember, soha nem kezdeményezne verekedést vele, de senki mással sem, mert ő nem az a „verekedős, veszekedős fajta”.[2]

Az ügyben végül S. János feljelentése alapján R. Sámuel ellen indult eljárás a M. Városi Bíróságon. Az ügynek két szemtanúja is volt. Egyikük a következőket nyilatkozta a bíróság előtt: „Láttam amint S. János szaladt R. Sámuel felé, és mindenféle cigánynak nevezi őt, trágár szavakkal illette. S. János elkapta és ütötte a vádlottat. R. Sámuel felemelte a kezét és kivédte az ütést. Ezután odaszaladt hozzánk S., hogy „láttátok, láttátok, megütött.” De az egész nem így történt.”[3] A tanút még ezt követően is többször meghallgatta a bíróság, aki mindvégig kitartott az álláspontja mellett, azonban vallomását mégsem vették figyelembe a döntés meghozatala során. A rendőrségen készült vallomásában ezek a tények ugyanis nem kerültek rögzítésre. A tanú ugyanakkor azt állította a bíróságon, hogy ő mindezt a nyomozóhatóságon is elmondta, csak nem került bele a jegyzőkönyvbe. A bíróság az ellentétek feloldása végett meghallgatta az ügy rendőrségi előadóját is, aki elmondta, hogy ő azt rögzíti a jegyzőkönyvben, amit a tanúk elmondanak, és nem emlékszik arra, hogy H. János elmondta volna, hogy a vádlott csak védekezésül ütött. A felek között a szembesítés eredményre nem vezetett, így tehát a bíróság mérlegelésén múlott, hogy a tanú melyik vallomását veszi figyelembe az ítélet meghozatalakor.

A 2005. november 7-én hozott ítéletében a bíróság a vallomások összevetése és az egyéb bizonyítékok alapján R. Sámuelt bűnösnek találta aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés büntettében, és pénzbüntetésre ítélte. Az ítéletet mind a vádlott, mind pedig az ügyész tudomásul vette, így az jogerőre emelkedett. R. Sámuel az eljárás során ügyvéddel nem rendelkezett, ismerősei lebeszélték a fellebbezésről azzal, hogy egy másik eljárásban még rosszabbul fog járni.

Az ügy befejezése után több mint fél évvel, 2006. május 2. napján R. Sámuel kapott egy fizetési meghagyást[4], amelyben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Egészségbiztosítási Pénztár arra szólítja fel, hogy tizenöt napon belül fizessen meg 1.605.895 Ft-ot egészségbiztosítási ellátás címén, és annak a kifizetés napjáig járó törvényes kamatait, amely 2006. április 28. napjáig 267.803 Ft, és amely összeg S. János biztosított 2003. december 29. napján keletkezett sérülésével kapcsolatban merült fel. Az indoklás kifejti, hogy S. János sérülése oly módon történt, hogy a kötelezett (R. Sámuel) a vállán ököllel megütötte. A kötelezett bűnösségét a bírósági ítélet állapította meg, míg a kártérítési felelősség a Ptk. 339. §-án[5] alapszik.

A polgári jog szabályai alapján akkor van lehetőség bárkivel szemben kártérítési igénnyel fellépni, ha a károkozó valamilyen jogellenes magatartása miatt, ezzel okozati összefüggésben másnak kára származott. A más kifejezés ebben az esetben magánszemélyt vagy akár – mint R. Sámuel esetében is – egy jogi személyt is takarhat. Ezen túlmenően a megállapíthatóság szempontjából fontos az úgynevezett felróhatóság is, ami azt jelenti, hogy a károkozó nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. Kártérítést tehát csak akkor állapíthat meg a bíróság, ha a Ptk. 339. § – ban foglalt valamennyi feltétel megvalósul (jogellenesség, felróhatóság, okozati összefüggés, kár). Ebből következően például jogos védelmi helyzetben kárt okozót nem lehet kártérítésre kötelezni, mert az ő esetében hiányzik a felróhatóság.

R. Sámuel ügyében a kártérítés alapjául szolgáló jogellenesség megvalósult azzal, hogy bűncselekményt követett el, és ezt a bíróság jogerős határozatban meg is állapította. A jogellenességgel összefüggésben vizsgálni kell a felróhatóság kérdését is, amelyet szintén a bíróság ítélete támaszt alá, hiszen nem volt olyan körülmény, amely a jogos védelmi helyzetet megalapozta volna.

Volt ugyanakkor a büntetőeljárás során egy igazságügyi-orvosszakértő, aki megállapította, hogy S. János esetében a 2003. december 29-én elszenvedett sérülés (jobb felkar zúzódása) nyolc napon belüli gyógytartamú. S. János esetében már 1995 óta fennállt a jobb vállizület környéki idült gyulladás, valamint a kétfejű karhajlító izom inának gyulladása, amelyek következtében fokozottan súlyosbodó panaszai, tünetei lettek. A jobb vállizület esetében a 2003. decemberi bántalmazás óta tapasztalt panaszok és elváltozások egy korábbi 1995-ben elszenvedett bántalmazás következményei, részben pedig természetes kórokra vezethetők vissza. Mindennek következtében a szakértő megállapította, hogy a „bántalmazás következtében érdemi állapotrosszabbodás nem véleményezhető“[6]

A fentiekből arra lehet következtetni, hogy az S. János gyógyítására fordított költségek nincsenek okozati összefüggésben a bántalmazással, azaz a jogellenes és felróható magatartással, attól teljesen függetlenek. Ez azt jelenti, hogy S. János állapotrosszabbodása mindenképpen bekövetkezett volna, és abban nem játszott szerepet R. Sámuel. A jogellenes magatartás és a kár közötti okozati összefüggés hiányában nem lehet R. Sámuelt kártérítés megfizetésére kötelezni.

Az egészségbiztosító által kiállított fizetési meghagyás ellen bírósághoz fordultunk, és kértük annak, mint megalapozatlan határozatnak a hatályon kívül helyezését a már kifejtett indokok alapján.[7] A kötelezett ellentmondása alapján a fizetési meghagyás keretében indult eljárás peres eljárássá alakul át, aminek következtében a peres eljárás szabályait kell a továbbiakban alkalmazni. Az ügyben eddig egy tárgyalásra került eddig sor, ahol a felperesi képviselő indítványára igazságügyi orvosszakértőt rendeltek ki annak megállapítására, hogy egy nyolc napon belül gyógyuló sérülés esetében mennyi kezelés indokolt és elfogadható.

A panaszost dr. Kónya Zsuzsanna ügyvéd képviseli.

[2] Részletek a dr. Kónya Zsuzsanna ügyvéd által 2006. május 5. napján felvett tényállásból.

[3] Részelt az M. Városi Bíróság 2004. november 17. napján megtartott tárgyalás jegyzőkönyvéből.

[4] 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról (Pp.)

313. § (1) A pénz fizetésére vagy ingó dolog kiadására irányuló követelés fizetési meghagyás útján is érvényesíthető.

[5] A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §-a következőket mondja ki:

339. § (1) Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

[6] Részlet az igazságügyi – orvos szakértő véleményéből.

[7] Pp: 319. § (1) A fizetési meghagyás ellen a kötelezett annak kézbesítésétől számított tizenöt nap – váltón alapuló követelés esetében három nap – alatt a fizetési meghagyást kibocsátó bíróságnál írásban ellentmondással élhet. Ha az ellentmondás a fizetési meghagyásnak csak valamely része vagy rendelkezése ellen irányul, a fizetési meghagyásnak az ellentmondással nem érintett része (rendelkezése) jogerőre emelkedik.

FEHÉR FÜZET 2006
A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda beszámolója

FEHÉR FÜZET 2005
A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda beszámolója

FEHÉR FÜZET 2004
A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda beszámolója

FEHÉR FÜZET
2003

FEHÉR FÜZET 2002
A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédô Iroda beszámolója